A béke rozsdás olívafái
Azzal a céllal, hogy végül az összes szigetet meg fogom látogatni a Szeto-beltengeren, a múlt héten felfedező hajóútra indultam. (A tényszerűség kedvéért: eddig 28-at látogattam meg a kétszázból.)
Partneremmel bicikliket pakoltunk japán halászbárkánkra, aztán beállítottuk a GPS-t kelet 134 fok 17 percre és észak 34 fok 28 percre.
A Sodosima-sziget felé tartottunk, amely Kanagava megye területén fekszik és a második legnagyobb a Szeto-beltengeren Avadzsisima után. Sodosima kerülete 126 km és nagyjából harmincötezren lakják.
Három óra elteltével behajóztunk a Kuszakabe kikötőbe, ahol azonnal megéreztük az olívafák illatát. Sodosima annak ellenére, hogy a neve „apró bab sziget”-et jelent, az olívafáiról híres. Az első fákat 1908-ban ültették, ennek eredményeképp idén ünneplik a százéves olívafákat.
Az alkalomra egy olívakabalát alkottak, méghozzá meglehetősen rejtelmeset, mivel az egészben alig emlékeztet valami a bogyóra, némi zöld színt és egy szárra emlékeztető hogyhívjákot leszámítva.
Meglehetősen kozervszerű nézése van, amely a japán vállalatok azon hajlamából ered, hogy mindenféle rajzfilm-figurákat készítsenek, melyek teljesen hasonlítanak egymásra: kerek test kézzel-lábbal, egy arc, rajta két szem, egy darab orr és egy száj. Engem leginkább egy zöld töklámpásra emlékeztet.
A művész, aki ezt a kabalafigurát alkotta, nyilvánvalóan nem tartozik a legelismertebb rajzolók közé Japánban. A baba harminc centi magas. Nem nagyon tudok rólad, de feltételezem, hogy a te kultúrkörödben sem jut kiemelkedő szerephez a harminc centis, kövér olívaemberke, aki kézzel-lábbal menekül az előételes tányérról.
Jobban szerettem volna, ha az olívafigurát mondjuk Murakami Takasi készíti, aki biztosan valami kreatívabbal állt volna elő. Biztos kapott volna némi savanyúság-felhangot a kabala arckifejezése, és az is lehet, hogy egy darabka spanyol paprika kerül a szájába. Lehet, hogy ehető kabalát készített volna.
Egy ehető kabalát egyfolytában pótolni kell, ami elősegítené a piacra vezetést. A marketinghadjárat csúcspontjaként meghívhatnák előadókörútra Olivia Newton John-t.
Sodosimára érkezvén felmarkoltam egy prospektust a turista információs központban, az Olíva strand közepén. A prospektus címlapján a következő felirat olvasható: „Welcome to Shodoshima. Rusting olive trees greet you on 'Peace Island.'” (Isten hozta Sodosimán. Rozsdásodó olívafák köszöntik a „Béke szigeten”.)
Az olíva a sziget meibucuja, vagyis híres terméke, ezért széleskörű merchandise-nak lehettünk szemtanúi: mindenhol olívából készült szappan, sampon, olaj és minden más ugrik a szemünk elé. Sodosimán még olívazoknit is vásárolhatsz. Ugyanakkor egyetlen rozsdásodó olívafával sem találkoztam. Ha látok egyet, biztosan vásárolok egyet.
A brossúra japánul elmagyarázza, hogy az olíva a béke jelképe. Maga az olíva nem nagyon járul hozzá a békefenntartáshoz. Ha az olívabogyó a béke szimbóluma lenne, mindenki Martinit akarna inni. A béketárgyalások szerves részét képeznék a koktélpartik, a hadban álló seregek pedig fehér zászló helyett martinis üvegeket lengetnének a fejük felett megadáskor.
Az igazi ok azonban, amiért Sodosimára utaztunk az a 88 állomásból álló buddhista zarándokút volt, amelynek részét képezi a sziget is. A helyi zarándokutat két hét alatt lehet bejárni gyalog, számos célpont magas hegyek tetején található.
Angolul semmi információhoz nem jutsz a zarándokúttal kapcsolatban, sőt, alig írnak róla japánul is. Valahogy szereztünk egy térképet és egy óra alatt meglátogattunk néhány templomot. A magas hegyek miatt a zarándoklat nem csupán spirituális élmény, hanem egészséges is volt.
Zarándoklás után más-más lelkiállapotban találtunk magányra a helyi izakajában, ahová vacsorára tértünk be.
Rendeltem egy Martinit és óvatosan vizsgálgatni kezdtem az olívabogyót, hogy találok-e rajta végtagokat. Tökéletesen sima volt, és teljesen kartalan. Meglehetősen egyszerűnek tűnt.
Ugyanakkor volt valami nagyon békés abban, ahogy visszahúzódtunk egy olívás martini társaságában. Ha pedig belegondolsz, hogy a bogyó innét, Sodosimáról származik egy olívaágról, akkor beláthatjuk, hogy az olíva tényleg békés gyümölcs…
Amy Chavez